Dinamikus szervezeti képességek az egészségügyben

Egy egészségügyi intézmény sikeres működésének egyik alapvető kritériuma, hogy rendelkezik-e mindazon szervezeti képességekkel, amelyek alkalmasak a szabályozott piaci; gazdasági; humán-szervezeti és műszaki-technológiai működőképességének folyamatos optimalizálására. A nagyobb mértékű, makroszintű egészségpolitikai beavatkozások döntően módosítják egy egészségügyi intézmény működési környezetét, amelyre mikroszinten az adott szervezet csak úgy képes rugalmasan reagálni és a mindennapi működési folyamatait a megváltozott körülményekhez illeszteni, ha dinamikus szervezeti képességekkel rendelkezik.
A makroszintű egészségügyi reformok sikerességéhez elengedhetetlen tehát a mikroszintű intézményirányítási paradigmaváltás, egy új egészségügyi intézményirányítási modell kiépítése, elméleti megalapozása. 
A szerzők a könyv első részében ismertretik, hogy milyen korlátai vannak a versenyszférában kiérlelt menedzsment technikák egészségügyi szervezetekben való („testreszabás” nélküli) alkalmazásának, majd ismertetik a dinamikus szervezeti képesség koncepció (mint a stratégiai menedzsment legújabb irányzatának) evolúcióját, fogalmát, elemeit. 
A második részben két esetpéldán keresztül mutatják be az elméletben felvázolt koncepcióelemek gyakorlati megvalósulását, alkalmazási lehetőségeit.